Azt tudjuk, hogy a jó pap holtig tanul. A jó környezetvédő pedig nemcsak a haláláig jó környezetvédő, hanem azután is. A temetkezés megválasztása pedig ugyancsak nagy hatással van a környezetre. Gondoljunk csak olyan országokra, ahol egy-egy ember elhamvasztása a helyi szokásoknak megfelelően nagy mennyiségű fa elégetésével valósul meg.

Az exponenciális mértékben növekvő emberiség számára pedig pár évtizeden belül jelentős nehézségeket okoz majd az, hogy hova is temessük halottainkat, mit is használjunk a hamvasztáshoz. Fosszilis tüzelőanyagot? Netán akkor már hidrogén lesz forgalomban? Milyen koporsóba feküdjünk bele, ha már kivágtuk az utolsó fát is…?

Megfontolandó tehát, hogy az ember elhamvasztatja-e magát és ezzel nagy mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot használ el, növelve a légkör széndioxid tartalmát vagy egy szép fa koporsóba temetkezik. Netán egy másféle megoldást választ. Úgy látszik van már olyan, aki erre is gondol. Hazel Selena korábban évekig a természetes szülés témakörével foglalkozott. Mostanság pedig az emberi élet másik végén bekövetkező nagy esemény, a halál gondolkoztatja el. Olyan koporsót talált fel és forgalmaz Ecopod néven, amely a természetet utánozza, azzal, hogy olyan, mint egy hüvelytermés, amelyben ott szunnyadnak a magok, másrészt pedig biológiailag lebomló anyagból készült. A nagyon attraktív, több színben és mintázattal rendelhető koporsók újrahasznosított papírból készülnek, melyhez kis mennyiségű kőzet felhasználására is szükség van a forma megtartása céljából. Ha valaki a hamvasztást választaná, akkor sincs bajban, mert urna is készül ezzel a technikával, méghozzá tölgyfa makk urna. Aki tehát felelősséget érez az iránt, hogy mennyi természeti erőforrás marad meg az utánunk következő generációknak, az nyugodt szívvel választhatja végső nyughelyének ezeket a koporsókat.

Forrás: www.naturzone.hu